|
|
[Siegl Zoltán]
Könyörgések szólnak nekem,
Fekete tintával írják le nevem.
Mágus vagyok, az éj boszorkánya,
Nem fog a máglyák fekete lángja.
Tuzvihar robban a szavam nyomán,
Mindent elsöpro jeges hurrikán.
Érintésemre (a) halál jön el,
Rád borul, mint egy sötét lepel.
Elszakít valami a való világtól,
Elvakít újra a hatalom-mámor.
[Ref.:]
Mágus vagyok, mindenható,
Kárhozott lelkem örökké való.
Mágus vagyok, isteni lény,
Sötét királyno, a fekete fény.
A tudás az enyém, mi mindent megér,
De nagy árat adtam a hatalomért.
A testem összetört, kihult a szívem,
De érzem az erot, mely izzik velem.
|
